Adatkezelési tájékoztató

📄 Adatkezelési tájékoztató

Ez a blog (napikaosz.blogspot.com) magáncélú, személyes tartalmakat megosztó oldal, amely az olvasók adatvédelmére különös figyelmet fordít.

Cookie-k (sütik)

A blog a Google Blogger szolgáltatását használja, amely automatikusan alkalmazhat sütiket (cookie-kat) a forgalom elemzéséhez, a hirdetések megjelenítéséhez és a felhasználói élmény javításához. A Google a látogatási adatokat összesítve használja, személyes azonosítás nélkül.

További információ a Google adatkezeléséről:
https://policies.google.com/privacy?hl=hu

Kapcsolatfelvétel

A látogatók a blog írójával kapcsolatba léphetnek a „Kapcsolat” menüpontban megadott Facebook-oldalon keresztül. Az itt megadott adatok (pl. Facebook üzenetek) bizalmasan kerülnek kezelésre, nem kerülnek továbbításra harmadik félnek.

Hozzászólások

A blogon megjelenő hozzászólások nyilvánosak lehetnek. A szerző fenntartja a jogot, hogy a nem megfelelő vagy jogsértő kommenteket törölje.

Hirdetések

A blogon megjelenő hirdetéseket a Google AdSense szolgáltatása biztosítja. Az AdSense a felhasználói viselkedés alapján személyre szabott hirdetéseket jeleníthet meg.

Az adatkezelés időtartama

A blog nem tárol adatokat saját rendszerben, az adatkezelés a Google rendszerein keresztül történik.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hátha nem vagyok egyedül ebben a káoszban

Szóval… mi ez az egész? Egy napló? Egy blog? Egy túlélési jelentés három gyerekkel a fedélzeten? Talán mindegyik egy kicsit. Nem tudom, ki fogja olvasni. Lehet, csak én. Lehet, te. Lehet, egy másik anyuka, aki épp egy fakanalat keres a mosatlan alatt, miközben a gyerek sikít, a kutya bekakil, a leves kifut  és valahol ebben a káoszban próbál emlékezni arra, hogy mikor ivott utoljára meleg kávét. Nem fogom leírni a nevem. Nem azért, mert titokzatos akarok lenni, hanem mert most nem számít, ki vagyok. Csak annyi, hogy anya vagyok. Néha fáradt. Néha kiborulok. Néha nevetek a sírás helyett. És mostantól írok. Írok a mindennapokról, a konyhai katasztrófákról, a gyerekek furcsa mondatairól, a kertemről (amit néha a tyúkok jobban élveznek, mint én), és néha arról, milyen nehéz, de mégis mennyire szép ez az egész. Valahol útközben rájöttem, hogy néha csak ki kell írni magamból a káoszt, különben magába szippant. És talán másnak is segít. Mert ha már egyvalaki elmosolyodik, vagy azt g...
További információk

Otthonról dolgozni? Lehetséges 🙆‍♀️🙆‍♀️

Kép
Otthonról dolgozni anyaként? Igen, még nekünk is lehet! Valljuk be, anyaként néha olyan, mintha egy teljes állásunk lenne itthon – csak épp fizetés, ebédszünet vagy elismerés nélkül. 🤯 A gyerekeink boldogok, a hűtő folyamatosan ürül, a mosás sosem ér véget, mi pedig gyakran elfelejtjük, hogy bennünk is ott van valami több. És ma rájöttem, hogy lehet ebből az egészből egy kicsit „kifelé” is építkezni . 💻 Reggel, mikor épp a harmadik kávémat próbáltam nyugodtan meginni (persze sikertelenül), rábukkantam egy szuper blogra:  https://www.kattintasnyi-karrier.hu/ Őszintén mondom, rég olvastam ilyen átlátható, anyabarát oldalt az otthoni munkáról. Ami különösen megfogott, az ez a bejegyzés volt: 👉 Hányféleképpen lehet pénzt keresni blogolással? Konkrét ötletek vannak benne, nem mellébeszélős „csodamódszerek”, hanem valós példák, ami akár nekünk, gyerekek mellett zsonglőrködő anyukáknak is beleférhet az életünkbe. Dropshipping, blogírás, Pinterest, virtuális asszisztens – szóval n...
További információk

Csak egy séta lett volna…

Kép
„Csak csajok napja” Ma délután szabadságot kaptunk – apa dolgozik, mi meg csajosan nekiindultunk a világnak. Terv: séta + játszótér. A valóság: sétánk közben felvettük a szomszéd kislányt is, mert hát miért ne bővüljön a banda. A játszótérhez vezető 10 perces utat sikerült 1 órásra nyújtani, mert a legkisebb lányom minden egyes bogarat elnevezett, elbúcsúzott tőlük, és természetesen pontos háttértörténetet is kitalált: „Ő Zsófi bogár, most megy haza a munkahelyéről, egyébként szingli.” Közben a nagyobbak már rég eltűntek a biciklijeikkel – ők siettek, mi „éltük” a pillanatot. Aztán jött az, amit minden anyuka ismer: a szomszéd gyereke az én felügyeletem alatt esett el . Klasszikus. Szerencsére csak egy kis horzsolás lett, de én addig húztam az időt, hátha estére elmúlik, vagy legalább nem látszik. 😅 Hazafelé a kis sérült ugrálva, sántítva közölte: „Azt mondom otthon, hogy nem fáj, csak hogy máskor is jöhessek veletek.” Mai tanulság: A gyerekek tudják, hogy a horzsolások elmú...
További információk