Palacsinta,pánik,pancsi ...napunk 3 P-je
🎢 Kávé, palacsinta, unikornis – csak a szokásos
Minden reggel ugyanaz a terv: időben kelek, hogy legalább pár perc nyugalmat találjak a nap előtt. Kávéval a kézben, kilépek a teraszra, nyitott ajtónál persze – hátha valaki felébred, hallani akarom. Kényelmesen elhelyezkedem... és már jön is a kiabálás:
– Anyaaa! Anyaaa, gyere!
Kávét leteszem, rohanok... mindenki alszik. Jó. Akkor visszaülök. Belekortyolok. Megint kiabálás.
Na jó. A kávét felhörpintem, mint egy feles, és indulok újra – de most is mindenki alszik! Hát nem tudom... vagy szivatnak, vagy képzelődöm.
Délelőttre már „csak” két gyerekem volt – anyukám elvitte a középsőt fürdeni az unokatesóval. Egyesével viszik őket, mert hát... a három már „sok”. Nem is értem, miért. Tudnak ők angyalok is lenni. Néha. Ha alszanak. Csendben.
A legkisebb már három napja palacsintát emleget, hát ma rászántam magam. A nagyobbik közölte, hogy segít. Ez mindig remek hír.
Tej a tálba – meg persze mellé is. A tészta mindenhol volt, csak ott nem, ahol kellett volna. Én meg próbáltam testtel menteni a konyhabútort. Mondjuk úgy: nem sikerült. Kaptam egy tejzuhanyt, öltözhettem át, és jöhetett a takarítás. Egy főzőshow élő adásban se lenne ilyen látványos. 😅
Este visszatért a csavargóm a fürdős túráról – élménybeszámolóval és azonnali „menjünk sétálni” igénnyel. A séta jó volt, a levegő is hűlt végre. Élveztük az udvart… egészen addig, míg megindult a vihar szele!
Az unikornisos úszógumit elvitte a huzat a medencéből, a törölközőket repítette, mi meg sikítozva, nevetve próbáltuk összekapkodni a fél kertet, mielőtt a szomszédnál köt ki minden.
A vacsora legalább könnyű volt: maradt palacsinta. Mert ha már tejben úszott a konyha, legalább süssünk is valamit belőle.
És tudjátok, mi a legszebb ebben az egészben? Hogy este, amikor már mindenki alszik – kivéve a mosógépet, ami még dolgozik helyettem – és én ott ülök újra a teraszon egy újabb (most már végre meleg!) kávéval, akkor mindig eszembe jut: lehet, hogy kaotikusak a napok, de mennyi nevetés, ölelés és szeretet fér bele.
Az unikornis lehet, hogy repül, a tej lehet, hogy folyik, de mi mégis valahogy mindig egyben maradunk. Egy kis csapat vagyunk, akik túlélnek minden tejtócsát, palacsintás konyhát és elgurult úszógumit. Mert végső soron ezek a napok válnak emlékké, ezekre fogunk legjobban emlékezni, amikor majd csend lesz… túl nagy csend.
Szóval ha ma nem volt nyugalmad, és még a reggeli kávéd is kihűlt – csak tudd: nem vagy egyedül. Itt vagyunk mi, anyák, akik ugyanúgy zsonglőrködünk a tejjel, tésztával és türelemmel.
És ha egyszer végre sikerül meginni azt a kávét melegen? Na, akkor gyanús, hogy valami nagy baj készül! 😅
Tanulság?
Lehet, hogy a reggeli kávémat nem tudom nyugodtan meginni, de legalább este tudok nevetni azon, miért nem sikerült. Holnap újra próbálkozom. És ki tudja, egyszer talán még meleg lesz az a kávé is! ☕✨
👉 És nálatok ma mi borult fel először – a tej, a program vagy a gyerek napirendje? 😄
Írjátok meg, hadd ne egyedül nevessek ezen a káoszon! 💬🫶
Megjegyzések
Megjegyzés küldése