El se hiszem , hogy megtörtént!

Kettesben egy bottal – amikor anya és apa újra csak mi leszünk

Ma délben csörgött Anyukám. Már a hívás is meglepett, de amit mondott, még jobban:
Megyek az unokákhoz éjjelre, menjetek el valamerre!

Na, ilyen ajánlatra nem lehet nemet mondani. A férjemmel csak összevillant a tekintetünk, és már szinte hallottam is a horgászbotok zörgését. Hát legyen, gondoltuk, egy kis éjszakai horgászat kettesben ,pont ránk fér.

Gyorsan összekaptuk a cuccokat, közben persze négyszer visszamentem valamiért a házba, mert "ez is kell, meg az is, ja meg a fejlámpa, a rágcsa, termosz, pokróc, pulcsi, meg még egy pulcsi, hátha lehűl" ,ismerős, ugye?

A gyerekek pedig boldogan ugrottak a Mamival az esti programba. Valahogy mindig érzik, amikor nekünk is kell egy kis idő magunkkal. Azaz egymással. Mert mostanában két összefüggő mondatot nem tudunk váltani anélkül, hogy valaki ne szólt volna közbe:
– Anyaaaaaaa, elvitte a hajgumikat!
– Apaaaaaa, nem adja oda a bal lábas papucsom!
– Anya, nézd mit rajzoltam! Nézd! Most azonnal!

És mi közben próbálunk felnőttként is létezni, de valljuk be, néha az is nehezen megy. Én például újabban magamban beszélek ,mert az legalább nem vág a szavamba senki.

De ma este minden más volt. Elindultunk ketten, egy termosz teával, két bottal és egy nagy adag vággyal arra, hogy csak mi legyünk. És pisloghassunk egymásra anélkül, hogy közben a hátsó ülésről szólna valaki, hogy leesett a kesudió.

A parton csend volt, béke és valami olyan érzés, amit már régen nem éreztem: nyugalom. Bár a kapások száma gyorsan elvette a teljes beszélgetős romantikát , de legalább most a halak zavartak meg minket, nem a "még egy pohár vizet kérnék" , turnusban érkező gyerekek.

Mégis más volt ez az este. Nem anya és apa voltunk. Nem gondoskodók, szülők, szervezők, takarítók, sebtapasz-tartók. Csak ketten. Mint régen. Mint amikor még az volt a kérdés, hogy sétáljunk vagy filmet nézzünk, nem az, hogy melyik gyereknek égett a láza hajnalban.

És igen, nehezen aludtam el. Valami hiányzott. A kis szuszogás. Az a biztonságos, otthoni káosz. A gyerekillat, a félálomban jövő kérdés:
– Anya, veled alhatok?

De ez az este kellett. Mert néha a mi kettőnk kapcsolata is megérdemli az időt és figyelmet. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Néha elég egy kockás pléd, egy fejlámpa és az, hogy végre újra egymásra figyelünk.

---

Tanulság mára
Ne feledd: nem csak szülők vagytok, hanem társak is. Egy pár, akik valamikor egymásért dobogtak – nem csak a gyerekekért. És ha ők fontosak, akkor az is fontos, hogy ti is jól legyetek együtt.

---

Kérdés nektek, kedves olvasóim
Mikor volt utoljára, hogy kettesben voltatok a párotokkal? Nem boltban, nem orvosnál, nem a gyerekek szülinapján , hanem csak úgy, egymásért?
Mert lehet, hogy nem a randira van leginkább szükségetek ,hanem egymásra.

(Hirdetési felület)

Egyedi mágnes fotó
Emlékek, amikhez jó hozzányúlni
Hozd el a kedvenc pillanataidat a hűtődre, fém polcodra vagy bármilyen mágneses felületre!
Ezek a kézzel készített mágnesek valódi fotópapírra nyomtatott, élénk színű emlékek, amelyeket egyedi képed alapján készítek el.
Te küldöd a fotót, én elkészítem – így minden darab egyedi és személyes.
Erős tartás, fényes felület, minőségi kidolgozás.
Tökéletes ajándék családnak, barátoknak, vagy csak a saját örömödre!
👉 Ide kattintva tudod megnézni az oldalt.