Fogászati horror a fürdőben
Ma végre rend lett. De olyan igazi, csillogós, már-már gyanúsan tökéletes.
A nagy meleg miatt egész nap bent voltunk, úgyhogy amikor végre kimehettek a gyerekek Apával az udvarra medencézni, én nekiláttam.
Fürdő kipucolva, felmosva, csillog a tükör, a mosdókagyló fehér, mint a fogkrémreklámban. A padló nyikorog a tisztaságtól. Még illatos is minden.
Épp letettem a felmosót, kihúztam magam, és fejben már fontam a láthatatlan koronám, amikor...
Beviharzik a nagylányom. Mezítláb. Sáros mezítláb. Sírva.
A szájából ömlik a vér, végigcsöpög a folyosón, befut a fürdőbe.
Én utána, ő zokog, én próbálom nyugtatni. A csapba köpi, ami bent volt. Vér, nyál, darabok.
Piros a csap, a mosdó, a tükör, a csempe.
Olyan, mint egy rossz horrorfilm, csak itt én vagyok a takarító stáb is.
A többiek is berontanak. Természetesen ugyanolyan sáros lábbal.
A fürdő, ami két perce még csillogott, most csúszós, sáros és véres.
A tejfog meg… hát, az már nincs. Illetve volt, de beesett a lefolyóba.
Apa hősiesen szétszedte a csövet, hátha megmenthető.
A fürdőt ezalatt sikerült teljesen eláztatni.
A fiókból minden kiesett, a polcokról is, valahogy mindenhez hozzá kellett nyúlni.
Én pedig állok ott, és miközben egy részem sírni akar, a másik már ujjong
Kiesett a tejfog
Mosolygok, közben belül zokogok a felmosóért
5 pecig sem tartott a rend ,amiért keményen megdolgoztam 🤦♀️
És ha már fogak... most már igaziak
A tejfogak után megérkeztek a nagybetűs végleges fogak, és elvileg most már tényleg vigyáznunk kéne rájuk
Bár eddig is fontos volt a fogmosás, gyakorlatban többnyire elcsalták
Most próbálom rávezetni őket, hogy ez már nem játék, ezek már nem potyognak ki maguktól és nem nő helyettük új!
Reggelente kreatív anyai módszerekkel próbálkozom
A fogmanó ma éjjel lekakilta a fogakat, muszáj megmosni
Igen, tudom... de legalább nevetnek
(Az egyik meg is kérdezte, hogy a fogmanó miért nem használ vécét) 😅
Este jön a másik trükk
A sok baci, amit ma megettünk, most ott mászik a fogaidon, gyertek, mossuk le
Ilyenkor már fáradt mindenki, jön az alkudozás
Nem ezt a fogkefét akarom
Nem olyan az íze
Csíp
Nem habzik
Túl habzik
És ha végre, valahogy, nagy nehezen, megkezdődik a fogmosás, jön a második menet
A fürdőszoba
A fogkrém mindig melléfolyik
A csap tiszta fehér pacni
A tükör úgy néz ki, mint amit habfürdővel ujjfestettek
A fogkrém leesik a földre, mindenki belelép
A víz kifolyik, elázik a szőnyeg
A törölköző lehúzva, a földön, persze bele is léptek, tehát mehet mosásba
A pizsama vizes, mindenki átöltözhet
A végén úgy néz ki a fürdő, mintha egy nyálkás, buborékos, sarkvidéki tengeri csata zajlott volna le benne
Én meg csak állok, és fejben felírom
Holnap újra kezdjük
És ha már mosolygunk, a végén mégis csak az az érzés marad bennem, hogy ezek a pillanatok – bármennyire fárasztóak, büdösek, maszatosak vagy véresek – lesznek azok, amiket majd visszasírok. Amikor már rend lesz. Amikor már senki nem masíroz sáros lábbal a frissen felmosott padlón, mert mindenki elköltözött vagy kinőtte a gyerekkort.
Addig meg maradnak a lefolyóba esett tejfogak, a fogkrémcsaták, és az a csodás, csillogó rend… amit mindig elront valaki. De legalább van ki elrontsa.
És ez nem kevés.
Anyukás tanulság mára
A rend illúzió
A tejfog nem vár
A fogmosás pedig... egy soha véget nem érő kaland
És nálatok hogy zajlott a tejfogak elvesztése?
Volt dráma, nevetés, fogmentés a lefolyóból… vagy valami teljesen más? Írjátok meg, hadd nevessünk (vagy együtt sírjunk) rajta! 😊🦷
Megjegyzések
Megjegyzés küldése