Indulásra kész -káoszosan

Célba értünk – de előtte még jött a szokásos káosz

Napok óta készülök. Pakolok. Elpakolok. Kipakolok. Visszapakolok. Aztán újra elölről. Mert nálunk a "nyaralásra készülés" nem azt jelenti, hogy egy szép kis lista mentén nyugodtan összekészítem a holmikat, hanem azt, hogy ahogy elkezdek pakolni, biztos, hogy valakinek (vagy épp mindenkinek) szüksége van rám. Fáj a hasam. Éhes vagyok. Hol van a piros zoknim? Anyaaaa, megcsípett valami! És így tovább, és így tovább...

Már a hét közepén elkezdtem apránként összerakni a dolgokat. Aztán jött egy szerdai újragondolás, egy csütörtöki „mégis kell az a másik törölköző”, pénteken meg már nem emlékeztem, mit tettem be és mit nem. Ma este pedig ott tartottam, hogy a titokzoknik párjait kerestem a ház minden zugában. (Van az a zokni, ami csak a szennyeskosár mélyéről hajlandó előkerülni, és lehetőleg akkor, amikor már három másik is van a kezedben.)

De aztán jött az este koronája: amikor végre úgy éreztem, hogy na, most már tényleg minden megvan, és elindultam bepakolni a kocsiba... leszakadt az ég. Ilyen klasszikus, filmbe illő nyári zivatar, amit csak akkor kapunk a nyakunkba, ha valami fontosat csinálnánk kint. A gyerekek persze ujjongtak. Gumicsizmát húztak és mentek megnézni, hogy zubog az árokban a víz. Meg persze a pocsolyákat is közelebbről. Nagyon közelről.

Tíz perc múlva mindenki csurom sár volt – a gyerekek, a cipők, a konyhakövön át az egész nappali. Én meg beálltam a szokásos pozíciómba: egyik kézben a mop, másikban a mosógépbe dobált ruhák. Mert ha már eső, legyen mosás is. (Milyen szerencse, hogy még nem kapcsoltam ki a gépet este.)

De tudod mit? Este, amikor már minden bent volt a kocsiban, a gyerekek megnyugodva aludtak, és a lakás újra vállalhatóan nézett ki – megálltam egy pillanatra. És azon gondolkodtam, hogy mennyi mindent csináltam ma. És mégis mennyire gyorsan elszalad egy ilyen nap, észre se vesszük. Káoszos, fárasztó, sokszor őrjítő. De közben szép is. A pocsolyákon keresztül tipegő kis csizmák, a nevetések, a "csak még ezt hozd be, Anya!" pillanatai – ezek maradnak meg.

Szóval igen, bepakoltam. Nem tökéletesen. Valószínűleg valami úgyis otthon marad. De a legfontosabbak velünk lesznek – és nem csak a bőröndben, hanem a szívünkben is.

Nálatok hogy megy a készülődés? Vannak hasonló nyaralás előtti őrületek?

Írd meg, és nyugodj meg: nem vagy egyedül benne 💛

Hirdetési felülelet)

---

Egyedi mágnes fotó
Emlékek, amikhez jó hozzányúlni
Hozd el a kedvenc pillanataidat a hűtődre, fém polcodra vagy bármilyen mágneses felületre!
Ezek a kézzel készített mágnesek valódi fotópapírra nyomtatott, élénk színű emlékek, amelyeket egyedi képed alapján készítek el.
Te küldöd a fotót, én elkészítem – így minden darab egyedi és személyes.
Erős tartás, fényes felület, minőségi kidolgozás.
Tökéletes ajándék családnak, barátoknak, vagy csak a saját örömödre!
👉 Ide kattintva tudod megnézni az oldalt.