Kimaradt a reggeli csendes kv

-

✍️ Napi Káosz – 2025. július 14.

Ma reggel fél hétkor keltem. A terv az volt, hogy még nyugalomban megiszom a kávémat, mielőtt elindul a nap.
Csakhogy úgy gondoltam, belefér még öt perc alvás.

Hát nem fért.



Nyolckor arra keltem, hogy csengetnek. Megérkeztek a tesóm gyerekei – ahogy megbeszéltük, csak én közben kissé hosszabbra nyújtottam azt az öt percet. 😅
Persze a lányaim is azonnal felébredtek a vendégekre, így a csendes reggeli kávé csak álom maradt. Kávé: 0. Káosz: 1.

Miután mindenki felébredt rendesen, én meg elkészítettem a reggelit, arra lettem figyelmes, hogy a hat gyerek már vígan játszott és medencézett az udvaron.
Mondhatnám, hogy teljes béke volt... de azért akadt néhány kisebb-nagyobb közjáték:

  • sáros lábnyom a konyhában,
  • veszekedés az úszógumin,
  • sírás, mert valaki meglökte a másikat,
  • egy darázscsípés is becsúszott.

De mindegyik helyzetnek közös játék lett a vége, és ez az, ami igazán számít.

Amíg ők elvoltak (legalábbis amennyire hat gyerek „el tud lenni”), én nekiláttam az ebédnek.
Borsóleves és lángos készült, és azt hiszem, sikerem volt vele – mert ebéd után nemcsak az asztal és a föld lett tejfölös, hanem mind a hat gyerek arca is. 😅
Ez már-már Michelin-csillagos elismerés anyaszinten.




Anyai túlélőtipp mára:

Ha reggel úgy érzed, belefér még öt perc szundi, számolj rá legalább ötvenet.
És ha tejföl van a padlón, a gyerek arcán és a kutya hátán is – akkor jól sikerült az ebéd.

Kérdés nektek:

Ti mikor tudjátok legutóbb nyugodtan meginni a reggeli kávét?
Nálam még várok erre a pillanatra… talán ha a gyerekek 18 évesek lesznek. 😄

#napikaosz #tejfölösgyerekek #ötpercalszom #nyárikáosz #anyavagyok #borsóleveséslángos


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hátha nem vagyok egyedül ebben a káoszban

-
Szóval… mi ez az egész? Egy napló? Egy blog? Egy túlélési jelentés három gyerekkel a fedélzeten? Talán mindegyik egy kicsit. Nem tudom, ki fogja olvasni. Lehet, csak én. Lehet, te. Lehet, egy másik anyuka, aki épp egy fakanalat keres a mosatlan alatt, miközben a gyerek sikít, a kutya bekakil, a leves kifut  és valahol ebben a káoszban próbál emlékezni arra, hogy mikor ivott utoljára meleg kávét. Nem fogom leírni a nevem. Nem azért, mert titokzatos akarok lenni, hanem mert most nem számít, ki vagyok. Csak annyi, hogy anya vagyok. Néha fáradt. Néha kiborulok. Néha nevetek a sírás helyett. És mostantól írok. Írok a mindennapokról, a konyhai katasztrófákról, a gyerekek furcsa mondatairól, a kertemről (amit néha a tyúkok jobban élveznek, mint én), és néha arról, milyen nehéz, de mégis mennyire szép ez az egész. Valahol útközben rájöttem, hogy néha csak ki kell írni magamból a káoszt, különben magába szippant. És talán másnak is segít. Mert ha már egyvalaki elmosolyodik, vagy azt g...
További információk

Otthonról dolgozni? Lehetséges 🙆‍♀️🙆‍♀️

-
Kép
Otthonról dolgozni anyaként? Igen, még nekünk is lehet! Valljuk be, anyaként néha olyan, mintha egy teljes állásunk lenne itthon – csak épp fizetés, ebédszünet vagy elismerés nélkül. 🤯 A gyerekeink boldogok, a hűtő folyamatosan ürül, a mosás sosem ér véget, mi pedig gyakran elfelejtjük, hogy bennünk is ott van valami több. És ma rájöttem, hogy lehet ebből az egészből egy kicsit „kifelé” is építkezni . 💻 Reggel, mikor épp a harmadik kávémat próbáltam nyugodtan meginni (persze sikertelenül), rábukkantam egy szuper blogra:  https://www.kattintasnyi-karrier.hu/ Őszintén mondom, rég olvastam ilyen átlátható, anyabarát oldalt az otthoni munkáról. Ami különösen megfogott, az ez a bejegyzés volt: 👉 Hányféleképpen lehet pénzt keresni blogolással? Konkrét ötletek vannak benne, nem mellébeszélős „csodamódszerek”, hanem valós példák, ami akár nekünk, gyerekek mellett zsonglőrködő anyukáknak is beleférhet az életünkbe. Dropshipping, blogírás, Pinterest, virtuális asszisztens – szóval n...
További információk

Csak egy séta lett volna…

-
Kép
„Csak csajok napja” Ma délután szabadságot kaptunk – apa dolgozik, mi meg csajosan nekiindultunk a világnak. Terv: séta + játszótér. A valóság: sétánk közben felvettük a szomszéd kislányt is, mert hát miért ne bővüljön a banda. A játszótérhez vezető 10 perces utat sikerült 1 órásra nyújtani, mert a legkisebb lányom minden egyes bogarat elnevezett, elbúcsúzott tőlük, és természetesen pontos háttértörténetet is kitalált: „Ő Zsófi bogár, most megy haza a munkahelyéről, egyébként szingli.” Közben a nagyobbak már rég eltűntek a biciklijeikkel – ők siettek, mi „éltük” a pillanatot. Aztán jött az, amit minden anyuka ismer: a szomszéd gyereke az én felügyeletem alatt esett el . Klasszikus. Szerencsére csak egy kis horzsolás lett, de én addig húztam az időt, hátha estére elmúlik, vagy legalább nem látszik. 😅 Hazafelé a kis sérült ugrálva, sántítva közölte: „Azt mondom otthon, hogy nem fáj, csak hogy máskor is jöhessek veletek.” Mai tanulság: A gyerekek tudják, hogy a horzsolások elmú...
További információk