Mama megint megsiratott

Diafilm varázs – avagy mikor a múlt mesél az estében

Ma délután meglátogattuk a Mamát. Már nagyon várta a gyerekeket, és ahogy beléptünk az ajtón, azonnal csillogni kezdtek a szemek , nem csak a gyerekeimé, hanem az övé is. A Mama azok közé a nagymamák közé tartozik, akik mindig elő tudnak húzni valami csodát a fiók mélyéről , ez ma sem volt másképp.

Egyszer csak megjelent a kezében egy régi ismerős tárggyal: a dia vetítőmmel. Igen, azzal a  kis géppel, amivel nekem mesélt esténként, amikor még én voltam az ő kis csaja. És nem csak a vetítőt porolta le, hanem előkerült hozzá egy egész szatyor diafilm is. Klasszikus mesék, amiknek már a címétől is megdobban a szívem: A kiskakas gyémánt félkrajcárja, Lúdas Matyi, A három kismalac...

A lányok teljesen el voltak bűvölve. Már ott a Mamánál egymás kezéből kapták volna ki a kis tekercseket, annyira izgatottak lettek. Amikor elindultunk haza, egész úton azt tervezgették, este melyik mesét vetítsük le először. Mintha egy mini mozis estére készülnének, csak popcorn helyett fogkefe és pizsama került elő.

A vacsora olyan tempóban fogyott el, mintha versenyt futottak volna vele, majd irány a kád ,egyetlen szó nélkül. Sőt, még a fogmosás is csillagos ötös lett, ami nálunk egyébként inkább a végtelen türelem és kreatív rábeszélés terepe. De most? Egy szó sem kellett. Mindenki tudta, ha gyorsak és ügyesek, jön a diafilm!

Végre mindenki elhelyezkedett , takaró alá bújva, párnával megtámasztva, kicsik és nagyok. Leoltottuk a villanyt, és beindult a vetítő. Az első képkockánál olyan varázslat lebegett a levegőben, amit manapság a képernyők fényei ritkán tudnak előidézni. Halk zümmögés, a gép melege, és a falra vetített mese... ahogy a képek peregtek, mintha az idő is visszafordult volna egy kicsit.



És akkor jött a meglepetés. A lányok ,teljesen véletlenül , pont azt a mesét választották elsőnek, ami gyerekkoromban a kedvencem volt. Szó szerint megdobbant a szívem, amikor megláttam az első képet. El sem mondtam nekik, mit jelent számomra ez a történet, csak csendben olvastam nekik, miközben a saját emlékeim is ott suhantak a falon a mesével együtt.

Láttam a gyerekeim arcán azt az áhítatot, amit én is éreztem annak idején, amikor Mama ugyanígy ült mellettem, és halkan olvasta a mesét. Most én olvastam , ugyanazt a mesét, ugyanabból a diafilmből, csak épp én vagyok már az, aki továbbadja ezt a kis csodát.

Este, mikor már mindenki aludt, csak ültem a sötét szobában, és azon gondolkodtam, mennyire jó, hogy ezeket a pillanatokat megélhetjük. Hogy nem csak új dolgokat mutatunk a gyerekeinknek, hanem régi, értékes emlékeket is tovább tudunk adni nekik. Nem kell mindig tablet, hangos mese, villódzó képernyő... néha egy kis lámpa és egy marék diafilm sokkal nagyobb élményt ad, mint bármi más.


Gondolat az anyukáknak:
Ha van otthon egy régi dia vetítő, ne hagyd a padláson porosodni! Vedd elő, mesélj vele. Lehet, hogy ma egy olyan emléket adsz a gyerekeidnek, amire még felnőttként is mosolyogva fognak visszagondolni. És ki tudja… talán pont azt a mesét választják, amit te is a legjobban szerettél.


(Hirdetési felület)



Egyedi mágnes fotó
Emlékek, amikhez jó hozzányúlni
Hozd el a kedvenc pillanataidat a hűtődre, fém polcodra vagy bármilyen mágneses felületre!
Ezek a kézzel készített mágnesek valódi fotópapírra nyomtatott, élénk színű emlékek, amelyeket egyedi képed alapján készítek el.
Te küldöd a fotót, én elkészítem – így minden darab egyedi és személyes.
Erős tartás, fényes felület, minőségi kidolgozás.
Tökéletes ajándék családnak, barátoknak, vagy csak a saját örömödre!
👉 Ide kattintva tudod megnézni az oldalt.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hátha nem vagyok egyedül ebben a káoszban

Otthonról dolgozni? Lehetséges 🙆‍♀️🙆‍♀️

Csak egy séta lett volna…