Nem hadjuk kárba veszni ☺️

Egész héten csak néztük az esőt az ablakon keresztül. Naponta legalább egyszer elhangzott valamelyik gyerekszájból az a kérdés hogy anya mikor lesz már jó idő. Hát mit is mondhattam volna. Én is ugyanannyira vágytam a napfényre mint ők. A sokadik bent töltött nap után már a rollerezés a nappaliban sem tűnt olyan nagy számnak. Még a pizsamában reggelizés is elvesztette a varázsát.

De ma végre. Kisütött a nap. Az ég kék lett a fű zöld és a gyerekek minden különösebb kérés nélkül már húzták is a cipőt hogy kirohanjanak az udvarra. A ház szinte zengett attól hogy megyünk kiii. Végre nem kellett esőkabát sármentesítő hadművelet csak a napsütés a kacagás és a kerti élet.

Körbejártuk a kertet. Egy hét eső után volt mit nézni. A gaz is nőtt a levelek megtépve és hát az almafa alatt mintha valami almaapokalipszis zajlott volna le. A sok vihar leverte a gyümölcsöt és ott hevertek szanaszét a fűben a sárga piros kincsek. Nem tudtam szó nélkül elmenni mellette de nem is kellett mert a középső lányom már előbb észrevette
Anya csinálsz nekem olyan szörpit mint tavaly

És ebben a kérdésben benne volt minden. Az emlék az íz a nyár a tavalyi öröm és az az érzés amikor valamit együtt csinálunk és az igazán sikerül. Mert tavaly tényleg jól sikerült. Jobb mint a bolti mondták a gyerekeim és ezt nem felejtettem el. Most is azonnal igent mondtam.

Nekiálltunk. Együtt szedtük fel az almákat közben pedig beszélgettünk viccelődtünk néha egy egy alma megszökött a vödörből máskor valaki megkóstolta hogy még jó ez. Este együtt vágtuk fel és főztem szűrtem a konyha megtelt az ismerős almás illattal. Most éjjelre hagyjuk ülepedni hogy holnap el lehessen kezdeni palackozni.

Ez az egész nap eszembe juttatta milyen sokat számít hogy hogyan nézünk egy helyzetre. Lehetett volna ez egy bosszankodós nap is hogy megint takarítani kell az udvart mennyi a lehullott gyümölcs ki fogja ezt felszedni. De lehetett egy közös élmény is. Egy örömnap amikor újra megcsinálunk valamit amit egyszer már jól csináltunk.

És lehet hogy csak egy házi szörpről van szó. De valójában sokkal többről. Mert amikor valamit együtt csinálunk a gyerekeinkkel az mindig több mint maga a tevékenység. Az egy emlék. Egy illat. Egy emlékszel amikor pillanat ami évek múlva is felidéződik egy kortyban egy mondatban egy mosolyban.

Néha nem is kell sok a boldogsághoz. Csak egy kis napsütés egy marék alma meg egy kérdés
Te mit kezdesz a mai nappal? Bosszankodsz vagy emléket építesz 🍏💛

Holnap pedig jövök a folytatással. Sikerült e az idei adag is olyan finomra mint a tavalyi. Szurkoljatok.