Orrturka
Reggeli orrszívó szimfónia – avagy miért piszkálja a gyerek az orrát egész nap?
Nyár van, meleg van, klíma nincs, vagy ha van, az is csak a huzatot tolja egyik gyerektől a másikig. Én pedig minden reggel úgy ébredek, hogy az orrom be van dugulva. De mivel felnőtt vagyok, előkapok egy zsebkendőt, fújok egy jó nagyot, és máris tiszta a világ. Legalábbis egy darabig.
Na de a gyerekek?
Ők csak ülnek ott, szipognak, nyúlnak az orrukhoz, majd azt mondjuk: Ne piszkáld már az orrodat! mintha az orrpiszkálás nem lenne logikus válasz arra, hogy valami zavarja őket ott bent. Mert zavarja. Csak ők nem tudják azt olyan hatékonyan eltávolítani, mint mi. Nekik még nem megy a jól célzott, teljes erőből jövő orrfújás. Ők még csak próbálják kinyomkodni, kibányászni vagy épp ledugni az ujjukat, hátha úgy kiszabadul.
És persze mi csak akkor kapunk észbe, hogy zsebkendő kellene, amikor már ott van a dolog a gyerek szájánál. Addig valahogy láthatatlan.
Otthon egész nap hallani a szipogást, aztán a turkálást, aztán a tiltást. Aztán újra a szipogást. Reggel indulás előtt pedig indul a napi szertartás: "Fújd ki az orrod! Nem, ne a ruhádba! Ide a zsepibe! Ne úgy! Ne fújd bele visszafelé!" egy szülői opera, amit napi egyszer legalább előadunk.
És a legszebb, amikor végre sikerül , és a gyerek úgy néz rád, mintha most mentettél volna meg az éhhaláltól. Mert hát tényleg. Végre kap levegőt. Végre nem nyom. Végre nem zavarja.
Amit mi már tudunk, de ők még tanulják:
- Nem ciki orrot fújni.
- A zsebkendő nem ellenség.
- A levegővétel szabadság.
- És hogy nem kell hozzá az ujjad.
Praktikus tippek, amit nálunk beváltak:
- Tengervizes orrspray reggel és este ,nem csíp, nem fáj, de fellazítja a váladékot.
- Tanulós játék orrfújáshoz ,például fújd meg a gyertyát papírzsebkendővel, vagy játsszatok elefántosat.
- Fürdés után orrfújás , a meleg párában sokkal könnyebb.
- Párásító vagy egy vízzel teli tál a szobában ,főleg éjszakára.
- Orrszívó porszívóval (ha minden más kudarcot vall) , csak gyorsan és humorral kell csinálni.
- Zsebkendő mindenhol , konyhában, fürdőben, hálóban, zsebekben, táskában, és egy titkos tartalék a zsebed mélyén is.
Mert egy gyereknek még nem ösztön, hogy zsepi kell. Nekik csak zavaró valami az orrban. És néha nem is fáj, csak ott van, és bosszant. Mint egy papucsban felejtett kavics.
És mi ebből a tanulság?
Hogy ne legyünk igazságtalanok. Mert ha minket is zavar, ha bedugul az orrunk, akkor egy gyereknek ez sokkal nagyobb dolog. Ő még nem tudja, hogy segíteni lehet rajta, csak azt tudja, hogy kényelmetlen. Mi meg rászólunk, hogy ne piszkálja, mert "nem illik". De lehet, hogy inkább azt kéne mondanunk: Gyere ide, segítek, hogy levegőt kapj.
Nektek is reggeli orrtakarító rituálé a napindító?
Nálatok ki fújja a leghangosabbat? És van olyan trükk, ami bevált, hogy a gyerek ne csak az ujjával próbálkozzon?
Írjátok meg, hadd tanuljunk egymástól. Addig is, elő a zsepikkel , és persze a türelemmel. Mert minden szipogás mögött ott van egy kis ember, aki csak levegőt szeretne kapni.
Szóval ha reggel te is bedugult orral ébredsz, állj meg egy pillanatra, és gondolj arra, hogy a gyereked is pont így ébredhetett. Csak ő még nem tudja olyan ügyesen kifújni, nem tudja megfogalmazni, hogy zavarja, és sokszor még azt sem tudja, mit kezdjen vele. Mi már tudjuk, mi segít, ők még csak tanulják. Ne felejts el segíteni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése