Napi káosz

Amikor a fogtündér közelebb jön, mint gondolnád Van egy pillanat, amit minden szülő átél, de soha nem tudja pontosan, mikor jön el. Az a nap, amikor a gyerek első igazi fogacskája komolyabb „beavatkozáson” esik át. Amikor már nem csak a természet dönt, hanem bizony be kell lépni a fogorvos világába. És hogy mi történik, amikor a tejfog makacsul kitart, még akkor is, ha már rég ott csillog mögötte az új? Pontosan ez a helyzet történt meg nálunk, és elárulom, a vége sokkal több lett, mint egy egyszerű foghúzás. A makacs tejfog története A nagyobbik lányomnak új foga nőtt, a régi tejfog viszont sehogy sem akart kiköltözni. Két hónapja ott ült a háttérben, néha begyulladt, néha nem, de sehogy sem akart megmozdulni. Eleinte nem is foglalkoztam vele, mert eddig minden fog kiesett szépen a maga idejében. Most azonban eljött az a pont, amikor dönteni kellett. Fogorvos. Már a szó is összeszorította a gyomromat, hiszen ki szeret ilyesmit? A lányom is félve ült be a székbe, szorította a kezem...

Házi kenyérsütés gyerekekkel – spórolás, illatok és egy kis lisztes káosz Nálunk a kenyérsütés nem csak egy konyhai feladat hanem egy kis családi esemény. Ha az időm engedi két naponta sütök friss kenyeret. Egyszerűen jó érzés tudni hogy mi kerül az asztalra, nincs benne tartósítószer, adalék és pontosan olyan lesz amilyennek szeretjük. Ráadásul anyagilag is megéri mert egy házi kenyér költsége jóval alacsonyabb mint a bolti főleg ha minőségi pékárut szeretnénk venni. Az egyik kedvencem az előtésztás kenyér amit este kezdek el és reggel folytatok. A másik nagy sláger a krumplis kenyér mert annak a puha szaftos bélzete és ropogós héja egyszerűen verhetetlen. És persze a gyerekek is szívesen segítenek, bár néha úgy érzem több liszt kerül a padlóra mint a tálba. Miért előtésztával Az előtésztás módszer abban különleges hogy az élesztő hosszabb idő alatt lassan dolgozik. Ez nemcsak az ízét gazdagítja hanem a kenyér állagát is javítja. Puhább rugalmasabb lesz és tovább friss marad. Nem...

Iskolakezdési nagy vadászat amikor még semmi nincs meg de már mindenki rohan Nálunk idén valahogy úgy alakult hogy augusztus közepén még mindig nincs meg az iskolakezdéshez és az ovikezdéshez a fél lista sem. Illetve… a lista már megvan de a táskám alján gyűrögetve lapul néha előveszem ránézek majd sóhajtok egy nagyot. Mert tudom hogy az igazi nagy vadászat még előttem van. Közben persze mindenhol jönnek szembe az iskolakezdés tippek videók a „tanszer akciók” plakátok és az „utolsó napok az iskolakezdési bevásárlásra ” hirdetések. Én pedig a telefonomon görgetve figyelem melyik boltban lehetne a legolcsóbban beszerezni ami kell. Aztán amikor a szívem már majdnem örülne hogy milyen jó áron van a színes ceruza jön a feketeleves a futárdíj. És gyorsan kiderül hogy mire mindent beteszek a kosárba már nem is akkora a spórolás sőt. Miért nem vásároltam még be Egyrészt mert nálunk nyáron minden program az utolsó pillanatban szerveződik. Ha süt a nap irány a strand. Ha jön egy jó meghívás...

Nyár utolsó nagy hajrája – 6 gyerekkel, medencével, bográccsal és hullócsillagokkal Ahogy az augusztus közepe felé közeledünk, sok szülőben ott motoszkál az érzés: a nyár egyszerre volt hosszú és rövid. Hosszú, mert tele volt programmal, hangzavarral és napfénnyel, rövid, mert mintha tegnap kezdtük volna a szünidőt. Nálunk ez a hétvége is bizonyította, hogy még az utolsó pillanatokból is lehet varázslatos nyári élményeket kihozni . Reggel: újratöltött medence, újratöltött energiák A nap már korán elkezdődött, mert a gyerekek a szokásosnál is korábban ébredtek. Ok volt rá bőven: újratöltöttük a medencét ! Ez önmagában is kisebb fesztiválnak számít nálunk, mert amint a víz eléri az „elég magas, hogy lehessen csobbanni” szintet, már kezdődik a pancsolás. Ezúttal nemcsak a saját három gyermekünk volt jelen, hanem az unokatesók is. Így összesen hat gyerek rohangált, csúszkált, fröcskölt, és közben kitalálta a saját szabályait a „ki ér a másik végébe előbb” versenyhez. Természetesen min...

Szeptember még messze van , de mi már bevetésen vagyunk A naptár szerint még jócskán benne vagyunk a nyárban, de nálunk már beindult az őszi készülődés. Tudjátok, az a fajta, amit anyaként egyszerre vársz is meg nem is. Mert bár imádjuk a gyerekeinket, azért van egy varázsa annak, amikor szeptember elsején elindul az iskolabusz vagy becsukódik az óvoda kapuja, és hirtelen hallani lehet a saját gondolatainkat is. Na de addig még hosszú az út. Ezen a héten úgy döntöttem, nekikezdünk az iskolai és ovis cuccok beszerzésének. Merthogy a gyerekek igényeit egyetlen bevásárlókörút alatt kielégíteni? Ugyan már! Ez egy többnapos, minimum háromféle boltot, két netes rendelést, és legalább négy “anya, ez még kell” mondatot igénylő művelet. A legnagyobb boldogságot egyértelműen az új ovis táskák okozták. Ahogy megjöttek, nem volt mese , letépték a csomagot, mintha karácsony lenne, és már pakolták is bele az ovikezdő készletet. Mert a ceruza meg a váltóruha NEM VÁRHAT szeptemberig! 😄 Az öröm pe...

🐣 Szotyi, a kis túlélő – amikor a gyerekek madármentők lettek Délelőtt, miközben épp próbáltam bejutni a paradicsomok közé gyomlálni, sikítás-szerű lelkendezés hallatszott a kertből. Nem, most nem béka volt, és nem is valami szokatlan játék. A gyerekek egy kismadarat találtak a kiskertben! 🐦 Leesett fióka az ereszről Mint kiderült, az eresz alatt lakó madarak egyik fiókája kihullott a fészekből . Pici, pelyhes, és még nem tud repülni. De a gyerekeim egy pillanat alatt működésbe léptek : hoztak egy régi kalitkát , beletettek egy húsvéti dekorációból megmaradt fészket , hintának pedig egy karácsonyi ajtódíszt aggattak be. (Igen, nálunk tényleg minden újrahasznosul... ha nem is pont úgy, ahogy a környezetvédők gondolják. 😅) 🪶 És így született meg... Szotyi Azonnal nevet is kapott: Szotyi . Mi más lehetne egy kis madár, akinek papagáj kaját kínálunk... Mert bizony a papagáj eleségből lakmározott , amit a gyerekek nagy komolyan kiszórtak neki egy kupakba. És ha azt...

 Labubu – tényleg ezt kéne ajándékba adni a gyerekeknek? Valljuk be: nem minden gyerekjáték szép. De a Labubu nevű figura szerintem már túlmegy minden határon. És meglepődve látom, hogy 2025-ben ez lett az egyik legfelkapottabb „menő” ajándék gyerekeknek . Én pedig csak ülök a kanapén, kicsit megfáradtan a reggeli kávémmal, és azon gondolkodom: ez most komoly? 🐭 Mi is az a Labubu? Ha netán még nem találkoztál vele: A Labubu egy kis plüssfigura , eredetileg a japán művészek által létrehozott The Monsters univerzum része. Gyakorlatilag egy torzonborz, csáléfülű, csúnyácska kis lény, amit őrült pénzekért árulnak a neten. Vannak miniatűr változatok, színesek, limitált szériák – és persze TikTokon minden második videóban szerepel, ahogy egy 5 éves szorongatja. 😬 Az én véleményem róla? Egy szó: rémálom. Őszintén? Szerintem kifejezetten csúnya . És nem, nem azért, mert „nem divatos”, vagy „nem értem a mai világot”. Hanem mert gyerekként egy játék legyen kedves, szép, me...

🐸 „4 béka, egy akvárium és egy anyuka, aki már Google-tanúsítványt is kaphatna kétéltűekből” ( Avagy: békatartás otthon, gyerekekkel, nyáron  a valóságban ) Nálunk egy séta sosem csak séta. Ha a gyerekeim valamit haza tudnak hozni , legyen az kavics, bot, csigaház, hangya , hát haza is hozzák. De az utóbbi hétvége mindent vitt : négy darab élő, tapadóujjas, ugribugri kis békával tértek haza. "Anyaaaa, nézd, milyen cukik! Meg akarjuk figyelni, hogy nőnek fel!" Én pedig ott álltam, a fejem fölött egy képzeletbeli STOP-tábla lengedezett, de már késő volt. A békák nálunk laknak. Őszintén? Nem díjaztam az ötletet. Mégis, a következő fél órában a teraszunk béka-wellness központtá alakult. Akvárium, víz, kövek, és egy gondosan gyerekek által festett kő , amit most a kis zöld lakók trónként használnak. És a gyerekeim? Boldogan figyelik őket, és naponta csapdossák a legyeket nekik. És én? Két nap után azon kaptam magam , hogy a reggeli kávém mellett Google-kereséseket ...

Eltitkolt anyai gondolatok – amikről sosem beszélünk hangosan Őszinte vallomás egy anyáról, aki néha csak el akar tűnni egy napra Tegnap este olyat tettünk, amit nem is tudom, mikor csináltunk utoljára. Nem, nem világ körüli út. Nem spa hétvége. Csak horgászni mentünk. De ketten. A gyerekek nélkül. Este. Sötétedés után. És valami megváltozott bennem. Ültünk a stégen, lábunk alatt a víz, fölöttünk csillagok, mellettem az a férfi, akivel ezt az egész őrült kis családot csináltuk magunknak. Csend volt. És én egyszer csak arra gondoltam: milyen furcsa, hogy most senki nem szólít meg. Senki nem kér inni. Senki nem kiabál, hogy anya nézd. Senki nem akar a nyakamba ülni. És én nem hiányoltam ezt. Hanem… élveztem. És aztán jött a gondolat, amit nem mondunk ki hangosan. Hogy néha szeretnék eltűnni egy napra . Nem örökre. Nem végleg. Csak egy napra. Csak én lenni. Nem anya. Nem logisztikai menedzser. Nem szakács. Nem békebíró. Csak egy ember. Egy nő. Egyedül. Persze imádom őket. Még a...

Kettesben egy bottal – amikor anya és apa újra csak mi leszünk Ma délben csörgött Anyukám. Már a hívás is meglepett, de amit mondott, még jobban: Megyek az unokákhoz éjjelre, menjetek el valamerre! Na, ilyen ajánlatra nem lehet nemet mondani. A férjemmel csak összevillant a tekintetünk, és már szinte hallottam is a horgászbotok zörgését. Hát legyen, gondoltuk, egy kis éjszakai horgászat kettesben ,pont ránk fér. Gyorsan összekaptuk a cuccokat, közben persze négyszer visszamentem valamiért a házba, mert "ez is kell, meg az is, ja meg a fejlámpa, a rágcsa, termosz, pokróc, pulcsi, meg még egy pulcsi, hátha lehűl" ,ismerős, ugye? A gyerekek pedig boldogan ugrottak a Mamival az esti programba. Valahogy mindig érzik, amikor nekünk is kell egy kis idő magunkkal. Azaz egymással. Mert mostanában két összefüggő mondatot nem tudunk váltani anélkül, hogy valaki ne szólt volna közbe: – Anyaaaaaaa, elvitte a hajgumikat! – Apaaaaaa, nem adja oda a bal lábas papucsom! – Anya, nézd mi...

Diafilm varázs – avagy mikor a múlt mesél az estében Ma délután meglátogattuk a Mamát. Már nagyon várta a gyerekeket, és ahogy beléptünk az ajtón, azonnal csillogni kezdtek a szemek , nem csak a gyerekeimé, hanem az övé is. A Mama azok közé a nagymamák közé tartozik, akik mindig elő tudnak húzni valami csodát a fiók mélyéről , ez ma sem volt másképp. Egyszer csak megjelent a kezében egy régi ismerős tárggyal: a dia vetítőmmel. Igen, azzal a  kis géppel, amivel nekem mesélt esténként, amikor még én voltam az ő kis csaja. És nem csak a vetítőt porolta le, hanem előkerült hozzá egy egész szatyor diafilm is. Klasszikus mesék, amiknek már a címétől is megdobban a szívem: A kiskakas gyémánt félkrajcárja, Lúdas Matyi, A három kismalac... A lányok teljesen el voltak bűvölve. Már ott a Mamánál egymás kezéből kapták volna ki a kis tekercseket, annyira izgatottak lettek. Amikor elindultunk haza, egész úton azt tervezgették, este melyik mesét vetítsük le először. Mintha egy mini mozis esté...

Otthonról dolgozni anyaként? Igen, még nekünk is lehet! Valljuk be, anyaként néha olyan, mintha egy teljes állásunk lenne itthon – csak épp fizetés, ebédszünet vagy elismerés nélkül. 🤯 A gyerekeink boldogok, a hűtő folyamatosan ürül, a mosás sosem ér véget, mi pedig gyakran elfelejtjük, hogy bennünk is ott van valami több. És ma rájöttem, hogy lehet ebből az egészből egy kicsit „kifelé” is építkezni . 💻 Reggel, mikor épp a harmadik kávémat próbáltam nyugodtan meginni (persze sikertelenül), rábukkantam egy szuper blogra:  https://www.kattintasnyi-karrier.hu/ Őszintén mondom, rég olvastam ilyen átlátható, anyabarát oldalt az otthoni munkáról. Ami különösen megfogott, az ez a bejegyzés volt: 👉 Hányféleképpen lehet pénzt keresni blogolással? Konkrét ötletek vannak benne, nem mellébeszélős „csodamódszerek”, hanem valós példák, ami akár nekünk, gyerekek mellett zsonglőrködő anyukáknak is beleférhet az életünkbe. Dropshipping, blogírás, Pinterest, virtuális asszisztens – szóval n...

Hazaértünk… de vajon vissza is tértünk? Van az a pillanat, amikor becsukódik mögötted az otthoni ajtó, és minden ismerős… mégis kicsit idegen. A nyaralás kiszakít, de a hazatérés visszaránt. Vagy legalábbis próbál. Vajon újra megtaláljuk magunkat a mosatlan bögrék, a bőröndök és a megszokott zajok között? Mi most megpróbáltuk. Hazajöttünk. Elvileg kevesebb holmival, mint amikor elindultunk. Gyakorlatilag megint alig fértünk be az autóba. Este már bepakoltunk, így reggelre csak a plüssök, pizsamák, kispárnák és mi magunk maradtunk. Egészen haladónak éreztem magam logisztikából. A lányok indulás előtt legalább háromszor körbejárták a medencéket, nehogy valami ott maradjon. Ők már szinte saját kis belső ellenőrző listával dolgoznak. Talán sikerrel jártunk, bár majd itthon derül ki, hogy tényleg nem hagytunk-e ott semmit. Ami viszont hatalmas könnyebbség volt most: volt mosógép. És ha már volt, én be is vetettem. Az utolsó napokban kimostam néhány adagot, így most nem fog elönteni a m...

Fagyi fronton harcban állunk – nyári semmittevés gyerekekkel Van az a nap, amikor az ember úgy ébred, hogy ma semmit nem csinálunk . Nem megyünk sehova, nem szervezünk programot, nem próbálunk „emlékezetes családi élményt” létrehozni. Csak hagyjuk, hogy történjen, ami történni akar. Na, nálunk ez ma pontosan így volt. Nem állítottam be ébresztőt, nem volt lista, nem volt napirend. Csak mi voltunk. A gyerekek, a kert, a medence, meg három nagy doboz fagyi. És egy óriási dinnye. Merthogy sikerült kicsit túlvásárolnunk magunkat. A tegnapi lelkes „ezt még feltétlen vigyük!” bevásárlás ma reggel már egyértelműen azt mondta: ha ezeket nem esszük meg holnapig, jöhet a vödör . Így hát hivatalosan is meghirdettem a "Fagyi és Dinnye Napot" . Nincs főzés, nincs zöldség, nincs vita. Csak kanalak, papírtörlők, bikinis gyerekek, akik tíz percenként kérdezik, hogy lehet-e még egy gombóc fagyit. Persze hogy lehet. Délelőtt beüzemeltük a medencét. A víz kék, a gyerekek hangosak, a nap s...

Családi nyaralás – amikor anya valahogy kimarad belőle Minden évben alig vártam, hogy végre nyaralni induljunk. Előtte napokig pakoltam, terveztem, készültem. Összeállítottam, mit viszünk, kinek mi kell, hány törölköző, mennyi naptej, hol fogunk enni, mit csinálunk majd rossz idő esetén... Szóval fejben már rég ott voltam, és közben titkon reménykedtem: talán most végre mi is pihenünk egy kicsit. Mert bevallom, idén nagyon elfáradtam. Három gyerek, munka, háztartás, napi túlélés. Azt hittem, a nyaralás majd feltölt. Azt hittem, végre együtt leszünk, nemcsak fizikailag, hanem igazán . Azt reméltem, a férjem most többet lesz velünk, nem csak a gyerekekkel, hanem velem is . De valahogy ez nem így történt. Ott vagyok – mégis hiányzom Napok telnek el úgy, hogy szinte csak utas vagyok ezen a nyaraláson. Reggel ugyanúgy én kelek elsőként, pakolom a reggelit, intézem a napindítást. Napközben a gyerekek logisztikája, estére fürdetés, vacsora, rendrakás. És közben apa is ott van , de val...

Vér, könnyek  – egy nap a Körösvölgyi Állatparktól a sürgősségiig Azt hittük, ez lesz a tökéletes nap . Reggel még csak azt éreztük, hogy kiszakadunk a hétköznapokból. Tiszta levegő, fák árnyéka, madárcsicsergés, és három izgatott gyerek, akik egész úton azt találgatták, vajon látunk-e majd farkast. A Körösvölgyi Állatpark nem is okozott csalódást: a gyerekek olyan közelről láthatták a vadon élő állatokat, mint még soha. Az apróság ujjongva mutogatott minden mozgó árnyékra: „Nézd, ott a róka! Meg ott az őz! Ez most igazi?” Nekem meg csak az járt a fejemben, hogy ezek azok a pillanatok, amikért érdemes minden pakolás, minden stresszes készülődés, minden mosás és csomagolás. Ilyenkor anyának lenni... valami varázslatos. Visszafelé már a valóság is beköszöntött: a legkisebbet csúnyán összecsípték a szúnyogok. Ő valamiért mindig duplán reagál a csípésekre ,hatalmas csomók, vörös foltok, dörzsölés. Gyógyszertár, krém, megnyugtatás ,rutinosan, de még mindig szorongva. A szállásra é...

Medence, bolttúra, anyai ösztön és hal nélküli vacsora – egy átlagos nyaralós nap A mai nap is hozta a maga kis káoszát, de legalább már megszoktam. Sőt, mondhatni már hiányozna, ha egyszer minden zökkenőmentesen menne. Az érkezéskori keveredésért cserébe végül mindkét ház udvarát megkaptuk, ami azt jelenti, hogy két medence között rohangálhatok a gyerekek után. Így a semmittevés miatt nem kell aggódnom, mozgásból bőven kijut ezen a héten is. Délelőtt viszont elérkezett az a pillanat, amikor elfogyott a vízünk. A gyerekeket alig tudtam kikönyörögni a medencéből, de végül sikerült , fagyizó keresés ígéretével. Anyai trükk bevetve, működött. A GPS persze megint külön utakra akart vinni, valami földes részen keresztül, de most már nem estem bele a csapdájába. Inkább bíztam az anyai ösztöneimben, és elindultam arra, amerre jöttünk. Csak a főútra visszaérve kapcsoltam be újra a navigációt, de akkor már úgyis tudtam, merre kell menni. Meglett a bolt, lett víz is, fagyizó viszont sajnos n...

Családi nyaralás indul defekttel – és mégis boldogan érkeztünk meg Elindultunk a családi nyaralásra – defekt, keveredés, újratervezés. De végül minden jóra fordult. Ilyen volt az első napunk három gyerekkel! Pakolás mesterfokon – és amit az élet áttervez Napok óta készültem, pakoltam, tetriszbajnok módjára rendeztem be a csomagtartót. Három gyerek, plüssök, párnák, strandcuccok, társasjátékok – minden kapott helyet, precízen, logikusan. Azt hittem, a nehezén túl vagyunk. Hát... nem egészen. Félúton jött a meglepetés – defekt az autópályán Úton a nyaralásra, félúton defektet kaptunk. Acsomagtartó persze teli, amit előzőleg két órán át rendezgettem. Most újra kipakolhattam, de ezúttal az út szélére. A pótkerék természetesen a legmélyén lapult. Mondanám, hogy idegösszeomlást kaptam, de inkább csak röhögtem kínomban. És legalább jókor álltunk meg , úgyis mindenkinek sürgős pisilnivalója lett. Mindenki talált bokrot, én meg kereket. Célba értünk – de nem egészen oda A defekt után v...

Célba értünk – de előtte még jött a szokásos káosz Napok óta készülök. Pakolok. Elpakolok. Kipakolok. Visszapakolok. Aztán újra elölről. Mert nálunk a "nyaralásra készülés" nem azt jelenti, hogy egy szép kis lista mentén nyugodtan összekészítem a holmikat, hanem azt, hogy ahogy elkezdek pakolni, biztos, hogy valakinek (vagy épp mindenkinek) szüksége van rám. Fáj a hasam. Éhes vagyok. Hol van a piros zoknim? Anyaaaa, megcsípett valami! És így tovább, és így tovább... Már a hét közepén elkezdtem apránként összerakni a dolgokat. Aztán jött egy szerdai újragondolás, egy csütörtöki „mégis kell az a másik törölköző”, pénteken meg már nem emlékeztem, mit tettem be és mit nem. Ma este pedig ott tartottam, hogy a titokzoknik párjait kerestem a ház minden zugában. (Van az a zokni, ami csak a szennyeskosár mélyéről hajlandó előkerülni, és lehetőleg akkor, amikor már három másik is van a kezedben.) De aztán jött az este koronája: amikor végre úgy éreztem, hogy na, most már tényleg min...

Illatba csomagolt készülődés – avagy hogyan teregettem végig a hetet A héten egyetlen cél lebegett a szemem előtt: hétvégén nyaralni megyünk . Ez így elsőre jól hangzik, de ha valaki valaha próbált már három gyerekkel elindulni akár csak egyetlen éjszakára is, pontosan tudja: ez nem nyaralás, hanem logisztikai hadművelet . Az egész hetet mosással töltöttem. Szó szerint. Nem túlzás, hogy minden egyes négyzetméteren száradt valami , vagy bent a lakásban, vagy kint az udvaron. Plüssök, plédek, párnák, törölközők, nyaralós táskák, kedvenc kispárnák... minden egyes darabot ki kellett mosni, mert „szükség lehet rá” . Az anyai agy nem ismer kompromisszumot, ha elindul egy gondolati úton: mi van, ha leesik az eső? Mi van, ha hideg lesz? Mi van, ha homokos lesz? És ha valaki megfázik? Ma reggel elfogyott az öblítő is ,ez nálunk nagy ügy. Újat vettem. Egy új illatot. És hát… azóta a lakásban illatfelhő van , ami még engem is meglepett. A gyerekek egész nap szimatolnak. Egyszer csak odaszaladn...